Egyeseknek a női elnyomás szimbóluma, másoknak egy elegáns és erkölcsös kifejezésforma. Az angol Guardianban olyan nők meséltek, akik számára az iszlám ruha egyszerre kinyilatkoztatás és divat!
Amikor Sheikha Raya Al-Khalifa szülővárosából Bahrainból elköltözött néhány évvel ezelőtt férjéhez Katarba, barátai mély aggodalmukat fejezték ki távozása miatt. “Rögtön azzal kezdték: “Szörnyű, hogy egy olyan országban kell majd élned, ahol kötelező az abaya!” – emlékszik vissza nevetve Sheikha Raya. Az interjú egy londoni luxushotel bárjában készült, ahol Sheikha Raya tetőtől-talpig fekete abayában ült a pulthoz. Haja elfedve, de az arca látható, tökéletesre sminkelt. Körmei élénk pirosak, és vaskos aranylánc lóg nyakában, melynél csak tűsarkú Valentino cipője feltűnőbb.
Annak ellenére, hogy a rajta lévő ruha vallási és patriarchális alárendeléssel áll kapcsolatban, a 29 éves Sheikha Raya csöppet sem úgy néz ki, mint egy elnyomott nő. “Amikor az emberek megjegyzéseket tesznek a ruhámra, egyértelmű, hogy egyáltalán nem értik azt. Ez nem kényszer. Egyszerűen csak tükrözi a kultúránkat.”- mondja a fiatal nő. Sheikha Raya azon fiatal nők új hullámához tartozik a Közel-Keleten, akik keresik és szívesen viselik az újraértelmezett ám hagyományos iszlám ruhákat, mint női önkifejezést. Ezek a nők azt állítják viseletük kinyilatkoztatás, egyéni választás és stílus egyben.
A kérdésről azonban mégis régóta megoszlanak a vélemények. A legtöbb liberálisabb muszlim országban hidzsábot hordani inkább divat- és nem vallási kérdés, politikai kérdéssé sokkal inkább a nyugati társadalmakban vált, melyekben elkezdték tiltani a hagyományos muszlim viseletet. Szeptemberben Nick Clegg brit miniszterelnök helyettes országos vitát robbantott ki azzal a kijelentésével, mely szerint a teljes fátyol nem megfelelő öltözet sem az iskolában, sem a reptéren biztonsági okokból. A politikai vitákkal egy időben a Victoria és Albert Museum nagyszabású rendezvénynek adott otthont a London Fashion Week estéjén, melyen három katari tervezőnő munkáit csodálhatták meg az érdeklődők. A ruhák kiindulópontjában természetesen a hagyományos iszlám viselet állt. Aztán egyszerre mindenki ledöbbent, mikor a kifutón gazdagon hímzett abaya összeállítások tűntek fel megfűszerezve néhány futurisztikus Philip Treacy kalappal, és Asprey táskával.( A bemutatóról készült videót itt tudjátok megnézni.)
Farheen Allsopp jelenlegi üzletasszony és egykori modell, aki a rendezvény koordinálásáért volt felelős, elmondta a kezdeményezés célja az volt, hogy megünnepeljék az abayát, mint az elegancia és a stílus jelképét. A volt modell szerint, a viselet sokkal inkább önkifejezési forma, mint elnyomás szimbólum.
Mind Sheikha mind Farheen elmondta, egyre inkább csalódik a leereszkedő nyugati hozzáállásban, mely feltételezi, hogy a nő képtelen önkifejezési formára, vagy magabiztosan járni, ha abayát vagy niqabot visel. Mindezek ellenére folyamatos vitákat robbant ki a kérdés Nyugaton. Leila Ahmed a Harvard egyetem professzora szerint, a hangsúly azon van, vajon ezek a nők szabadon választhatnak-e. Ha igen, akkor az abayával semmi gond. Persze a kevésbé elnyomó országokban Katarban és Dubai-ban a nők sokkal inkább képesek saját döntéseket hozni, mint mondjuk Szaúd-Arábiában, ahol szigorú dress-code uralkodik, és a nőknek csak a keze és a szemei láthatóak.
A bestseller író Caitlin Moran feminista hangvételű How to be a Woman című könyvében egyértelműen kijelenti, hogy a gondolat, mely szerint a fátyol szabad választás, csupán illúzió. Ahmed professzor ugyanakkor azt állítja, hogy minden kultúrának, vallásnak, és ideológiának a viselete valahol szexista alapokon nyugszik.
Ezzel egy időben az Öböl államok, mint gazdasági központok megjelenésével a tervezők új hulláma igyekszik kihasználni a vásárlóerőt. 2011-ben , a Reuters arról számolt be, hogy a Közel-Keleti nők a Haute Couture legnagyobb fogyasztói. A Givenchy-nél Riccardo Tisci 2009-es kollekciója pl. beduin köntösökön és arab fejfedőkön alapult, míg a brit tervező Alessandra Rich egy sor divatos abayat használt fel az olasz Vogue új számához. Valentino több őszi/téli kollekciójára is hatással volt az iszlám és 2010-ben mikor a francia kormány betiltotta a fátylat Karl Lagerfeld a Chanel kreatív igazgatója méltatta a burkát, mivel állítása szerint, “olyan festői”.
Sheikha Raya szerint, számos más sürgető problémával kellene inkább foglalkozni viseletük helyett. “Amerikában nőttem fel, ahol a nők egészen az 1920-as évekig nem kaptak szavazati jogot. A nyugati nők még mindig nem jutottak egyenlő bérezéshez. Talán olyan globális kérdésekkel kéne inkább foglalkozni, mint a nemek közti egyenlőtlenség, ahelyett, hogy az emberek azon problémáznak mit visel valaki a saját kultúrájukban. Mert boldogok vagyunk, és nem vagyunk elnyomva.” – mondta Raya. Mindez azonban valószínűleg nem jelent sokat azoknak a pakisztáni iskolás lányoknak, akiket fejbe lőnek, pusztán csak azért, mert tanulni szeretnének.
De az olyan hangok, mint Sheikha Raya, vagy Farheen Allsopp és Leila Ahmed azt állítják, hogy a vita igazi tárgyát nem a fátyol vagy a köpeny jelenti. Ennél mélyebbre kell ásni. “Azt hiszem az iszlám feminizmus körül forgó vita rendkívül bonyolult, mert hajlamos arra, hogy elfelejtse a tényt, miszerint a muszlimok is csak emberek. Lehetnek világiak, de lehetnek nagyon vallásosak is. Lehet hogy hidzsábot viselnek, lehet hogy nem. Sokszor hasonló jellegű kérdések vetik fel fejüket, legyél akár zsidó, keresztény, vagy muszlim feminista.”- mondja Leila.
Kérdés, megtiltani a burkát, az abayat, vagy a kendőt nem számít-e legalább annyira elnyomásnak, mint rákényszeríteni valakire azt. Az iszlám szemszögéből nem az ő asszonyaikat kezelik tárgyként, hanem a nyugati nőket, akiket minden adandó alkalommal levetkőztetnek, és az érvényesülés érdekében lassan kénytelen minden nő ezzel az eszközzel élni.
