Tíz év telt el, mióta Andy faképnél hagyta a nagy hatalmú főszerkesztőasszonyt Miranda Priestly-t a párizsi couture show kellős közepén. Lauren Weisbergernek a divat világ elé görbe tükröt tartó könyve hosszú várakozás után most végre folytatódik. Az első száz oldal után azonban enyhe csalódás lesz úrrá az ember lányán, az ördögien jó első részt ugyanis egy pokoli folytatás követi.
Mindig is úgy gondoltam, hogy van valami varázslatos a divatvilágában, ami így-vagy úgy, de mindig képes arra, hogy magával ragadja a képzeletet. Mondhatnánk, hogy mindez a ruháknak köszönhető, de valójában sokkal inkább azokról a csodálatosan színes karakterekről van szó, akik nélkülözhetetlen részei a szakmának. Gondoljatok csak Lagerfeldre, Gallianora, Chanelre, Versace-ra, vagy akár Anna Wintourra.
A Vogue főszerkesztője mostanra igazi legenda, ami kis részben a munkájának, nagy részben pedig az őt körüllengő mítosznak köszönhető. Ez a mítosz tette lehetővé 10 évvel ezelőtt, hogy Lauren Weisberger Az ördög Pradát visel című könyve, mely alig leplezetten az írónő Vogue-nál töltött éveit mutatta be, óriási sikert arasson. A regény nem volt először kasszasiker, a film viszont elérte, hogy Andy és Miranda története abszolút must-read legyen és ott lapuljon minden trendi Prada retikül alján. A Meryl Streep által megformált karakter milliókat vonzott a moziba, és azt gondolom miután film a véget ért, nem én voltam az egyetlen, aki abban reménykedett, hogy az ördög visszatér és ezúttal még erőteljesebben jelen lesz a történetben.
Sajnos azonban nem így történt. Bár Miranda, aki fojtott hangon lő sortüzet mindarra aki furcsán néz rá, visszatér A bosszú Pradát visel című könyvben, legtöbbször inkább csak kispadról figyeli az eseményeket, melyeknek középpontjában Andy áll. Bár több, mint tíz év telt el azóta, mióta az öntudatos asszisztens beintett Párizsban főnökének, a világ legelfoglaltabb főszerkesztője, Miranda még mindig a bosszúra készül. Az egykor szerény, divatellenes eminens naiva élete 180 fokos fordulatot vett, nem csak azért, mert legjobb barátok lettek exellenségével, a másik Runaway-túlélővel Emily-vel, de mesésen sikeres esküvői magazint is alapítottak, melynek legnagyobb befektetője nem más, mint Andy újdonsült médiamogul szerelme.
A könyv Andy és Max esküvőjével kezdődik, miközben részleteket tudhatunk meg arról, hogyan is találkozott az ifjú pár. Persze azonnal egy kusza anyósdráma közepébe csöppenünk, mikor Andy rátalál egy a kedves mama által írt levélre, melyben a nő azért könyörög fiának, hogy ne nősüljön meg. Itt rögtön el is érkeztünk a történet számomra egyik zavaró tanulságához, miszerint ahhoz, hogy az ember lánya magazint alapítson nincs szükség másra, mint egy nagy dózis kapcsolati tőkére és egy pénzes férjre. És bár megtanulhattuk, hogy New York mindig is az álmok városa marad, még így se túl életszerű, hogy egy luxussal megtömött esküvői magazin három év alatt Vogue-színtű magasságokba juthat a recesszió kellős közepén. Természetesen ez nem kerüli el a Runway-nál Miranda és Elias-Clark szerkesztőségi igazgató figyelmét sem, akik elhatározzák, hogy megszerzik maguknak a magazint. A történet pedig csak innen kezd igazán érdekes lenni, ugyanis Andy és Emily teljesen másképp vélekednek a The Plunge eladásáról. Amint Miranda Priestly belép a képbe, a könyv egyre inkább letehetetlenné válik, és számos fordulattal találjuk szembe magunkat. Itt ugyanis senki sem az, aminek látszik… Higgyétek el, a végén nektek is leesik az állatok!
A könyv talán legnagyobb negatívuma, hogy a történet középpontjában legtöbbször Andy fárasztó családi drámája áll. Hosszú oldalakon keresztül agonizál főhősünk szerelmen, gyerekeken, csalódásokon, ami kissé vontatottá teszi az eseményeket. Na jó, nem kertelek, kimondom, olykor igazi havibajos hisztérikaként viselkedik. Összességében az írónő lenyűgöző csillogó manhattani világot teremtett, ami sokszor teljesen odaszögezi az olvasót a sorokhoz. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a könyv önmagában jobban megállná a helyét, mint egy folytatás részeként. Így Weisberger is nagyobb hangsúlyt helyezhetett volna Andy és Max kapcsolatára, anélkül hogy belerángat egy másik történetet, ami érezhetően nem illeszkedik az első részhez.
